Adventi készülődés
Ismét eltelt egy év, közeledik a szeretet ünnepe, a karácsony. De mi is az a szeretet? Tatiosz így írja le: „Az Istenek Ereje – ez a különleges és semmihez sem hasonlítható adomány – földünkre érkezvén formát és színeket vált, majd beköltözik az emberi szívbe. Odabenn ugyan láthatatlan, de te is érezheted jelenlétét szíved minden dobbanása által.” „Legbelső életünk ebből a szeretetből származik. Ezt bárki megtudhatja, ha felette elgondolkodik: a szeretet jelenlétekor felmelegszünk, ahogy távollétekor elhidegülünk, teljes hiányától pedig kővé dermedünk. Mindenkinek olyan az élete, amilyen a szeretete.”
Rohanó életünk során gyakran elfelejtjük, mennyire fontosak számunkra ezek a gondolatok. Ilyenkor az ünnep közeledtével azonban elmélkedjünk el azon, hogy milyenek az emberi kapcsolataink, mennyi időt adunk a szeretetünk kiáramlásának, mi is az, amit elvárunk, hogy kapjunk és mit is adunk ezért cserébe.
A gyermek a legérzékenyebb „műszer”, minden jelzésünket, érzésünket felfogja és reagál is erre. Fontos, hogy a mindennapok sodró lendületében kellő mennyiségű időt szánjunk gyermekeinkre, hiszen a gyermekkor gyorsan tovaszáll. Hallgassuk meg, beszélgessünk vele. Érezzük át a kis lelkében kavargó érzéseket. Sok esetben bölcs és elgondolkodtató tanulságokat vonhatunk le.
Az adventi koszorún lévő gyertyák fénye nyissa meg szívünket, hogy lássuk meg a mindennapi életben rejlő szépségeket. A négy gyertya a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól a karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik és vízkeresztig (január 6-ig) tart.
Én kívánom minden kedves szülőnek, felnőttnek, kollégának egyaránt, hogy ez ne csak négy hétig tartson, hanem életünk minden napján jelen legyen. A lelkünkben lévő jó érzés és az őszinte emberi kapcsolatok, a bosszúság, a sértettség, megbántás nélküli élet tisztábbá, nyugodtabbá, jobbá varázsolja életünk minden egyes percét, pillanatát.
Az ajándékozás ne csak az anyagi értékekben mutatkozzon meg, hanem az emberi, lelki értékekben, hiszen ez az, amire mindig emlékezni fogunk.
Ha visszagondolok gyerekkoromra, számomra az a karácsony volt a legemlékezetesebb, ahol a nagyszüleim, dédszüleim is jelen voltak, s dédipapám meséket mondott nekünk szent este az ünnepi fa alatt.
Már nem is emlékszem, milyen ajándékot kaptam, csak arra, hogy ott ülök a szeretett dédapám térdén és hallgatom a történetet, s ma is látom magam előtt ráncos kezét, jóságos szeretetet, nyugalmat sugárzó tekintetét.
Ezzel a személyes érzéssel kívánok áldott, békés, szeretetben gazdag karácsonyi ünnepeket.
Szeretettel:
Novák Henrietta
igazgató
