A pedagógus személyisége

A pedagógus példamutató magatartásával, értékközvetítő tevékenységével, modellként szolgál a gyermekek és szülők számára egyaránt.
A mindennapok nevelő munkájában olyan fontos társadalmi elvárásokat, szabályokat közvetít spontán, önkéntelen és szándékos formában, melyek a befogadó gyermeki személyiséget formálják, fejlesztik és érzékenyítik.
Fontos, hogy hitelesen, saját jó példájával járjon elöl a gyermekek nevelése során.
Pedagógusként készüljön fel az inkluzív (befogadó) nevelésre, melynek feltétele az elfogadás.
Az elfogadást szeretetének változatos kimutatásával érzékeltetheti. Ehhez tájékozódnia kell a családok szokásairól, egyes esetekben akár eltérő kultúrájukból fakadó másságuk felől is. Ezek a tapasztalatok segítenek egyes nevelési nehézségek során, vagy peremhelyzetbe került gyermekek esetében. De gyakorlati segítségül szolgálhat a pozitív eredmény érdekében a szülőkkel történő együttműködés kialakításában is.
A pedagógus törekedjen a kialakult problémahelyzet megoldására, legyen nyitott a megoldások tekintetében. A kellő pedagógiai érzékenység segíti, hogy a gyermek jelzéseit értelmezni tudja, egyéniségük sokféleségét értékként kezelje. Tisztelje a gyermeki személyiséget, megértő türelmesség vezérelje a kapcsolatteremtés során, szem előtt tartva, hogy a gyermek attól tanul, akit szeret, akihez ragaszkodik.
A gyermeki életszakasznak ez egy változásokkal teli időszaka. Legyen a pedagógus érzékeny az egyéni fejlettségi szintekre. A nevelési – oktatási módszerek megválasztásakor az életkori sajátosságok figyelembevételével döntsön. Szakmai tapasztalatait, pedagógiai – pszichológiai ismereteit felhasználva kezelje nyitottan az alternatív nevelési lehetőségeket és személyre szabottan alkalmazza azokat a célok elérése érdekében.
A pedagógusnak tudnia kell, hogy a szabadság nem szabadosságot jelent. Nem arról van szó, hogy „magára hagyjuk” a gyermeket, hanem segítő környezetet teremtünk, hogy szabadon megtapasztalja az őt körülvevő világot, saját ügyességét, határait. Megalapozza önbizalmát, társas kapcsolatait.
A szerető és egészségesen óvó-védő együttlét következtében az eredményesen működő pedagógusi munka során: ”A kéz, a szív és a fej együttes művelése folyik.”
A pedagógus személyisége, viselkedése, kapcsolatteremtése és problémamegoldása egyaránt lényegi elemei az általa közvetített viselkedésnek és tudásnak.
A pedagógus munkáját nézze önkritikusan, végezzen önvizsgálatot, az elvégzett feladatokat értékelje a kitűzött célok és a megvalósulás tekintetében egyaránt.
Az önvizsgálat segíti a kudarcok feldolgozását, annak képességét, hogy a fejlődés kívánt útját lássa maga előtt. Fontos az objektív önismeret, a további lehetőségek, célok meghatározásában, a feladatok kitűzésében.
A folyamatos önképzés, az élethosszig tartó tanulás a szakmai fejlődés alapja.
Gyorsuló világunkban, a tudományos fejlődés elvárja a pedagógusoktól, hogy a fiatal, gyermeki személyiségek érdekében megtalálja az egészséges középutat a világ csodáinak megismertetésében, a technikai vívmányok használatában.

,, A gyermek fejlődésének szabadsága nem azt jelenti, hogy egyszerűen magára hagyjuk, hanem segítő szeretettel köréje emeljük a megfelelő környezetet. Minél tökéletesebb a környezet, annál kevesebb beavatkozásra van szükség a felnőtt részéről.”
M.Montessori

Feladatok a gyakornokképzés területén

Ha az iskolára való felkészítést az óvodába lépés pillanatától deklaráljuk, akkor elmondhatjuk, hogy mentori munkánkat, a hozzánk érkező hallgatók és gyakornokaink támogatását is erre a feladatra építjük. Tesszük ezt a mindennapok tevékenységeiben, az írásbeli előkészítő munkánkban, az önértékelés során és az újabb feladatok maghatározásakor. Már a pedagógus hallgatók (óvodapedagógus, tanító), szakmai gyakorlatain is hangsúlyozni kell ezt a fontos feladatot, pontosan meghatározva az elérendő célt, a cél érdekében megválasztott módszereket. A hallgatók rendelkezzenek a képzés során megszerezhető pszichológiai – biológiai és pedagógiai alapismeretekkel. Ismerjék és tudják a gyermeki fejlődés szakaszait, személyiségfejlődésük menetét. Ezeket az alapismereteket tudjuk mi a gyakorlatok során alátámasztani valóságos példákkal, gyakorlati feladatokkal.
A meglévő tudást ki kell egészíteni olyan ismeretekkel, készségekkel, amelyek által a fiatal pedagógus képessé válik a különböző szociális és kulturális háttérrel érkező gyermekek együttnevelésére. Értse meg és kezelje helyén a társadalmi ellentmondásokat, olykor felmerülő előítéleteket, akár kollégák részéről is.
Ismerje fel a gyermek óvodai – iskolai beilleszkedésének óriási jelentőségét, ehhez nyújtson segítséget. Mentorként konkrét módszertani és tartalmi segítséget kell nyújtani, hogy a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe véve és egyéni fejlettségük tükrében határozzák meg a nevelési és tanítási-tanulási folyamatokat.
Nevelőmunkájuk tervezésekor az elméleti és gyakorlati gyermekismeretre alapozva változatos módszereket keressenek.
Módszereik értőn alkalmazkodjanak az adott helyzetben felismerhető állapothoz.
Figyeljék és értsék meg a gyermekek közléseit és azok olykor rejtett tartalmát is.
Türelemmel, megértő kapcsolatteremtéssel forduljanak a gyermekek felé, tiszteljék személyiségüket.
A pedagógus gyakornokoknak meg kell ismerniük a hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű, vagy éppen tehetséges gyermekekkel kapcsolatban felmerülő feladatokat.
Látniuk kell, hogy az óvoda és iskola szervezeti különbségei ellenére ennek az életkornak folyamatos, szétválaszthatatlan fejlődési íve van, ezért ezt az időszakot egységben kell kezelni a problémamentes átmenet érdekében. Komoly hiba a siettetés, a feladatok és követelmények előre hozása. A jó pedagógiai érzék, a szaktudás és a kellő alapismeretek segítenek abban, hogy minden életkorban az odaillő tevékenységeket szervezze a pedagógus.
Minden életkor minden percében élünk, nem pedig a következőre készülünk.
Találja meg azokat a technikákat, melyek segítik az iskolai kudarcok megelőzését, elkerülését.
A gyermekközpontú nevelési szemlélet, a gyermekek fizikai és lelki állapotának folyamatos figyelemmel kísérése nagyon lényeges.
Lehetővé teszi, hogy átsegítse a gyermeket egy-egy tanulási akadályon, illetve segít a nevelési-oktatási folyamatok tempóját a gyermeki befogadóképességhez igazítani.
Segítjük, hogy jártasságot szerezzenek a családdal való kapcsolattartási formák kialakításában. Megértő, segítő és türelmes magatartást kell tanúsítania, mindemellett ügyelnie kell az objektív távolságtartásra, mert ellenkező esetben nagyon megnehezíti a gyermek reális értékelését, a szülő felé kommunikált esetleges problémák feltárását.
Be kell vonni a gyakornokokat a mérési feladatokba, pontosan, gyakorlati példákkal segítve a tevékenység megismerését.
A kiértékelések során levont következtetésekből meghatározva az új feladatokat, szükség szerinti fejlesztési területeket. Az adminisztrációs munka, a dokumentáció pontos vezetése közös feladat. Ezekben sokat segíthet az előző évek meglévő anyaga, az anamnézisek stb.
Ezek közös áttekintése, megbeszélése segíti a szakmailag pontos vélemény kialakulását.
Egy-egy dokumentált folyamat végigkövetése és szakmai átbeszélése láthatóvá teszi a feladatokat, kötelezettségeket.
Ismerje meg az óvoda külső és belső kapcsolatrendszerét, az egyes feladatellátási helyeket.
A szakszolgálatokkal, szakértői bizottságokkal való együttműködés hierarchiáját, menetét.
A mentor és gyakornoka közt kiemelt fontosságú a segítő együttműködés.
A kommunikáció központi helyet foglal el ebben a tevékenységben. Az egyik ember a másikkal kapcsolatot létesíthet, az egyéni tevékenységek ezen a folyamaton keresztül hangolódnak össze.
Ha csak információ átadásról beszélünk, az egyirányú kommunikáció. Ha azonos az információ értelmezése, akkor már a visszacsatolás is megjelenik, és ekkor már kétirányú kommunikációról beszélünk, ami a közös munka alapja. Fontos funkciói közt meg kell említeni a motivációs, információs, és az ellenőrzési tényezőket, hiszen a visszajelzések értékelési mutatóiból látható a munka eredményessége.
A kommunikációt akadályozó tényezők közül az információhiányt, információ bőséget, időhiányt, merevséget, rossz technikát, bizalmatlanságot, előítéletek jelenlétét tartom a legnagyobb problémáknak…

Készítette:
Kunné László Ildikó
óvodapedagógus